Sablon

Bcsaba, 2023. 01. 30. (hétfő) 10,00 óra

Farkasné Irénke tem.

Zsid 9,27; ApCs 2,23;

Ján 19,30

Elvégzett dolog

Temetés

2023-1a

Búcsút veszünk Farkas Andrásné, született Furka Irén testvérünktől. Irénke néni Kisújszálláson született 1930-ban. Ott járt iskolába is. A család 9. gyermeke volt. Már kicsi gyermekkorától dolgozott, segített a ház körül a szüleinek. Felnőttként is szorgalmasan, lelkiismeretesen helytállt a munkahelyein. Szerették vidám, mosolygós, kedves személyét. Bölcsődében, óvodában is dolgozott, ami különösen közel állt hozzá. A gyerekekkel könnyen szót értett, akik nagyon szerették őt. Sok kedves történetet mesélt róluk.

24 évesen ment férjhez Farkas Andráshoz, Bandi bácsihoz, és 3 gyermekük született. 58 évig tartó házasságuk Bandi bácsi halálával ért véget. Zolika fiát 15 évesen magához szólította az Úr. Vigasztalást a békéscsabai helyi gyülekezetben, Isten Igéjében keresett. Hite az Úrban növekedett, és mindvégig kitartott. Hűséggel követte mennyei Atyját. Testi gyengeségben, betegségében is Hozzá fohászkodott, majd énekekkel és hálaadással dicsőítette.

Zsid 9:27... elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet.

Apcs 2:23 Aki [Jézus Krisztus} Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott [halálra]

Ján 19:30 Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.

1. elvégzett dolog: Minden embernek meg kell halnia. Ezt mindenki tudja, hogy így van. De miért kell az embernek meghalni? Miért végzett így Isten? Ő előre megmondta Ádámnak, hogy amelyik nap engedetlen lesz, és eszik a tiltott fáról, meghal. De Éva és Ádám inkább az ördögnek hitt, aki azt mondta: Bizony, nem haltok meg. Azóta minden haláleset, minden temetés, minden sír és temető bizonyítja, hogy Isten igazat mondott, és amit elvégzett, úgy van. Mindenki meghal, és a halál oka a bűn!

2. elvégzett dolog: Isten Fiának, J. Kr.-nak meg kellett halnia. Így olvastuk: Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra. DE miért? Hiszen Ő volt az egyetlen az emberek közt, aki nem volt bűnös! Ha a bűn következménye a halál, akkor miért végzett úgy Isten, hogy Őt, a bűntelent is halálra adja?

Ennek az oka az, amit így olvastunk: elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet. Vagyis a halál után ítéletre meg kell jelennünk Isten előtt. A halálunkkal a bűnünk még nem tűnt el. A bűnünk követ minket, és ha bűneinkkel állunk az ítélőszék elé, akkor nem kétséges, hogy a kárhozatban van a helyünk, mert Isten szent, és az Ő országában Vele együtt nem élhet bűnös ember.

Isten azonban azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Ezért volt elvégzett tanácsa az, hogy Fiát halálra adja. Ugyanis, mivel az Úr Jézus bűntelen volt, magára vehette minden ember bűnét, és mindenki helyett vállalhatta a halált. De nemcsak a testi halált, hanem a kárhozatot is, ami az Istentől való elhagyatást jelent. Azt, hogy Isten nem vállal közösséget Vele sem. A kereszten így kiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Ez a kárhozat, amikor Isten elhagyja az embert! Isten tehát a mi üdvösségünkért végezte el, hogy Fiát, Jézust halálra adja.

A 3. elvégzett dologról azt olvastuk: Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét. Mi végeztetett el a kereszten? A megváltásunk! Az üdvösségünk! Hogyan?

- Bár Isten elvégzett tanácsa volt, hogy Fia áldozata eltörli a bűnt, de ennek önkéntesnek kellett lennie. És J. Kr. önként vállalta. Őt nem lehetett volna megölni, ha nem vállalja. Nem azért halt meg a kereszten, mert az emberek kivégezték, hanem önként.

Figyeljük meg hogyan olvastuk! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét. Önként adta ki a lelkét az Atya iránti engedelmességből és szeretetből.

- Ezt ugyanakkor az irántunk való szeretetből is tette, hogy aki hisz Benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert aki hisz Benne, aki hiszi, hogy a bűneit J. Kr. vére eltörölte, annak a bűneiről Isten nem emlékezik meg többé.

- A kereszten a megváltásunk, az üdvösségünk végeztetett el! Nem mi szereztük meg a jó cselekedeteinkkel, hanem J. Kr. szerezte meg a váltsághalálával. Ha elvégeztetett, akkor mi az ember felelőssége? Az, hogy ne menjünk el emellett közömbösen. Fogadjuk el! Értékeljük! Bízzunk benne! Egyszóval: Higgyünk J. Kr.-ban!

Nagy súlyú elvégzett dolgokról szólt most Isten hozzánk: Olyanokról, ami élet és halál, örök élet és kárhozat kérdése:

1. Elvégezte, hogy a bűn miatt minden embernek meg kell halnia. A porból vétetett testünk visszatér a porba.

2. Elvégezte, hogy a bűn miatt ne kelljen senkinek elkárhoznia. Ezért végezte el azt, hogy Fiát, Jézus Krisztust halálra adja.

3. J. Kr. elvégezte először azt, hogy vállalja az Atya akaratát, végzését. Önként leteszi az életét. Mikor ez a kereszten megtörtént, elvégeztetett minden ember megváltása.

4. Végül nekünk is el kell végeznünk magunkban, hogy hiszünk-e Benne, vagy nem. Az ítéletkor egyetlen kérdés dönti el, hogy örök élet vagy kárhozat lesz-e a sorsunk: Hittünk-e az Úr Jézusban vagy nem?!

A hit azonban nem elméleti kérdés. A hitnek cselekedetei vannak. A magatartásunkban mutatkozik meg, hogy igazi-e a hitünk. Pl., hogy a világtól, az anyagiaktól elfordulva az Úr Jézus felé fordulunk-e? Irénke néni hitbeli útja is így kezdődött. Erre az időre visszaemlékezve azt mondta: Mégiscsak az Úr útja az igazi út, nem a világ, nem az anyagiak. A15 éves fia halála után nem keményedett meg, nem zuhant depresszióba, nem perelt Istennel, hanem az Urat kereste a helyi gyülekezetben, és meg is találta. A gyermekei úgy emlékeztek rá, ahogy az elején felolvastam: „Hite az Úrban növekedett, mindvégig kitartott. Hűséggel követte mennyei Atyját. Testi gyengeségben, betegségében is Hozzá fohászkodott, majd énekekkel és hálaadással dicsőítette.”

Az volt a reménye, hogy az Úr Jézus elvezeti egészen a célig, az örökkévalóságban a tökéletességig.

Ez a reménysége beteljesedett. Irénke néni földi útja véget ért. A hitet megtartotta, célba jutott.